A korona ügynöke

Ügyvéd vagyok, tudom, hogy igazság nincsen. Nincsen egy darab igazság, egy magasztos eszme, egy piedesztálra emelt idea „igazság” néven, viszont van ehelyett több igazság: van az enyém, azaz az ügyfelemé, a másiké, az ellenérdekű félé, valamint a bíróé, aki végül döntést hozván, kihirdeti a maga igazságát.

Gyra Miklós 1876-ban a nem túl sikeres pesti ügyvédek életét éli: van egy irodája a halszagú Hal téren, benne egy hivatalszolgája meg egy védence, akit azzal vádolnak, hogy megsértette a császárt. Gyra nem túl kényelmes lakását feleségével és kisfiával osztja meg, ám ezt a polgári idillt váratlanul darabokra robbantja egy küldemény. Tartalma egy napló, feladója pedig egy Wargha nevű férfi. A könyvet forgatva Gyra előtt szövevényes történet tárul fel, melynek középpontjában a Szent Korona eltűnésének története áll. Gyra nem kevesebbet akar megtudni, mint hogy ki árulta el a koronát, amelynek az 1848–49-es szabadságharc végóráiban veszett nyoma, hogy aztán néhány évvel később hirtelen megtalálják, s így magyar királlyá koronázhassák vele Ferenc Józsefet. Ki fedte fel a Habsburgok előtt a rejtekhelyét? Ki volt a korona árulója – vagy megmentője? A jó eszű ügyvéd elindul, hogy a frissen egyesített Budapesten utánajárjon a dolognak, kerül, amibe kerül…

A trilógia a Szent Korona dokumentált viszontagságait meséli el a koronázási ékszer őrzését magára vállaló Wertheimer család három generációját követve. Időben előre és visszafelé haladva is olvasható: ha nem is teljesen más a története, de más az olvasata attól függően, hogy A másik szárnysegéddel vagy A korona ügynökével kezdjük-e.