Hajdánia

Bolondnak hitték, aki ostrom idején cirill betűkkel, de magyarul azt írta a kapura, hogy itt erőszakoskodni tilos.
Még a martalócok is eloldalogtak. Szerencsére tudtak olvasni. Mit ér ehhez képest 111 anekdota? Ám jobbak a nyugtatóknál.

Benkő Attila.

Mándy Iván írta Benkő Attila anekdotáiról:

Az anekdota régi műfaj. A Mikszáth Kálmán életmű alapja.
Hát igen, valahogy innen nőttek ki a regények, elbeszélések.
Olykor egy-egy kiszólás, odavetett megjegyzés indítja el a cselekményt. Szóval egy odahajított észrevétel egy szűk kis szobában, vagy éppen egy műhelyben, mondjuk egy patkolókovács műhelyében. És, hogy a cselekményt indítja? Talán inkább a beszélgetést. A lassan induló, majd "hömpölygő" eszmecserét. És közben a tér kitágul... utcák, városok szólnak át egymáshoz a pletykák postáján keresztül. Ó, nem szabad lenézni a pletykát. Hiszen abból regények zuhognak egymásra.
Később mintha mégis elszégyellték volna ezt a nagy múltú
műfajt. Azt kell mondanom, szinte illett lenézni. Nem elég modern! Ódivatú! - vélték. Micsoda melléfogás! Micsoda
sznobizmus! Hát nem vették észre, hogy két mondat után kitárul előttük a világ! Életek, sorsok bomlanak ki. Összegubancolódott sorsok soha véget nem érő veszekedésekből.
Itt meg kell mondanunk, hogy Benkő Attila jól gazdálkodott
a mikszáthi örökséggel. Árnyalatos humorral nyúlt az
örökség világához. Vagy éppen gyilkos humorral.

1995