Részletek
2019 szeptemberében fogtam magam, és elindultam, hogy egy Kőrösi Csoma Sándor által ihletett utazás keretében megpróbáljak elgyalogolni Nagyenyedről a ladakhi Zanglába. 52 éves voltam akkor, foglalkozásomat tekintve cégvezető, identitásomat illetően újságíró, nem valami nagy sportember, de nem is az a típus, aki legszívesebben a WC-re is autóval menne. Ez utóbbi már csak azért sem, mert sem gépkocsim, sem jogosítványom nincs. Öt országon át, 5,1 millió lépéssel 4.062 kilométert tettem meg. Nem pont úgy alakult a nagy gyaloglás, ahogy elképzeltem, az élet több alkalommal közbeszólt, kénytelen voltam ismételten újratervezni. Zanglába nem jutottam el, ellenben Dardzsilingbe igen, bár az nem is szerepelt az eredeti útitervben. Ez a könyv ennek a rendhagyó, hat és félhónapos utazásnak a története. Műfaját tekintve útinapló, nem pedig útikalauz. Értelmetlennek és érdektelennek találtam volna, ha az útba ejtett műemlékekről, idegenforgalmi objektumokról közlök adatokat és tudnivalókat, sokan megtették ezt már előttem, ráadásul elég reménytelen vállakozás a Google-vel és a Wikipédiával versenyre kelni. Utam nem is turisztikai célú volt, az útvonal megválasztásánál nem tartottam szem előtt kulturális vagy természeti látványosságokat. Utazó voltam, inkább vándor, mint turista. Az élményeimről írtam, remélve, hogy az érdekesebb lesz, elvégre senki sem látta még az én szemmel Törökországot, Iránt és Indiát. Úgy vélem, az őszinteség fontosabb, mint az udvariasság, ezért kendőzetlenül, a politikai korrektség dogmájához magamat nem tartva mondtam véleményt mindarról amit láttam, megéltem, azt írtam le, amit gondolok. Bár tettem tényszerű megállapításokat is, útinaplóm messzemenően szubjektív. Értékítéleteket is megfogalmaztam a látottak kapcsán, szem elől nem tévesztve, hogy azok nem bírnak objektív értékkel, saját világlátásomat, értékrendemet tükrözik. Újságíróként azt vallom, ha egy cikk igazán jó, akkor szinte törvényszerű, hogy valaki megharagudjon érte. Gondolom, hogy ez a könyvekre is igaz, ugyanakkor remélem, hogy a nagy többségnek örömet okoz majd, nem bosszúságot.
